HOGYAN MŰKÖDIK AZ ULTRAVIOLETA FÉNY

Az ultraibolya fény vízre gyakorolt ​​hatását először több mint 100 évvel ezelőtt figyelték meg – itt van a tudomány mögött, ami történik.

A FELFEDEZÉS

1877-ben a tudósok először figyeltek meg erős napfényt, amely fertőtleníti a vizet. Arthur Downes brit fiziológus és Thomas P. Blunt tudós észrevette, hogy az árnyékban tartott cukorvíz zavarossá válik, mivel mikroorganizmusok szaporodnak benne, míg a közvetlen napfényben tartott cukorvíz teljesen tiszta maradt. Ernst Hertel német szemész ezt a tudást felhasználva 25 évvel később megállapította, hogy az UV-C hullámhosszú fény gátolhatja a kórokozók növekedését.

UV FÉNY FERTŐTLENÍTÉSI ALKALMAZÁSOKBAN

A megfelelő hullámhosszú ultraibolya fény lámpákkal történő mesterséges létrehozásának képessége lehetővé teszi számunkra a különféle folyadékok, valamint a levegő és a felületek fertőtlenítését.

Az UV-alapú fertőtlenítési eljárások (más néven csíraölő besugárzás) egy vegyszermentes fertőtlenítési módszer, amely rövid hullámhosszú ultraibolya (UV-C) fényt használ a mikroorganizmusok inaktiválására azáltal, hogy megzavarja DNS-üket, így azok nem képesek ellátni olyan létfontosságú sejtfunkciókat, mint például a szaporodás. A 254 nm-es hullámhosszon az UV fény áthatol a mikroorganizmus sejtfalán, másodperceken belül véglegesen megváltoztatja a DNS szerkezetét, és ennek következtében nem marad kémiai melléktermék.

ADAGOLÁS

A különböző alkalmazásokhoz szükséges UV-lámpa típusának kiszámításához pontos és célzott „adagolást” alkalmaznak. Ez magában foglalja azt is, hogy mennyi ideig kell a különböző folyadékokat, levegőt vagy felületeket ultraibolya fénynek kitenni ahhoz, hogy biztonságosan fertőtleníthetők legyenek. Például a közepes nyomású UV-lámpák széles fertőtlenítési hullámhosszt bocsátanak ki 200-320nm-en, és ideálisak nagyszabású kereskedelmi alkalmazásokhoz, például ballasztvízhez és szennyvízkezeléshez.

Az adagolás figyelembe veszi a lámpákból kibocsátott UV intenzitást, a víz, a levegő vagy a felület UV-átbocsátását (UVT), ha van ilyen, és azt az időt, ameddig a fertőtlenítendő anyag UV-fénynek van kitéve.

ULTRAVIOLETA SPEKTRUM

Az ultraibolya fény nagyon szűk tartományt foglal el az elektromágneses spektrumon, és még ekkor is különböző hullámhosszokra bomlik, amelyek rövidebbek a látható fénynél.

UV-A: Hosszúhullámú (315-400 nm) UV a legkevésbé káros, de hozzájárulhat a bőr öregedéséhez és a DNS károsodásához. Az UV-A lámpákat tinták, ragasztók és bevonatok keményítésére használják.

UV-B: Középhullámú (280-315 nm) Az UV veszélyesebb, és a bőr égéséért felelős. Az UV-B lámpákat tinták, különösen átlátszó bevonatok és vékony tintarétegek keményítésére is használják.

UV-C: Rövidhullámú (100-280 nm) UV a legkárosabb, víz és levegő fertőtlenítésére használják, mivel ártalmatlanná teheti a mikroorganizmusokat.

V: (400 – 700 nm) Látható fény az ibolyától – a saját szemünkkel látható legrövidebb hullámhossz – egészen a vörösig, ami az infravörös előtti leghosszabb látható hullámhossz.

AZ UV FÉNY ELŐNYEI FERTŐTLENÍTÉSI ALKALMAZÁSOKHOZ

Az ultraibolya fény számos előnnyel rendelkezik a felület-, levegő- és vízfertőtlenítés hagyományos módszereivel szemben:

Az UV alapú fertőtlenítő rendszerek többsége nem igényel vegyszert, csak a lámpák megfelelő adagolását – az alkalmazástól függően egyes eljárások továbbra is alkalmazhatnak vegyszereket, de jóval kisebb mennyiségben.

Az UV alapú fertőtlenítés során nem maradnak vissza mérgező vegyszerek vagy rákkeltő melléktermékek.

Az UV technológiás fertőtlenítő rendszerek gyakran kisebbek és könnyebben használhatók, mint a hagyományos rendszerek, megfizethető tőke- és működési költségekkel.

Az ultraibolya fény nem változtatja meg a folyadék vagy az élelmiszer ízét, ami kémiai vagy hőkezelés esetén előfordulhat.

Az UV lámpák és fertőtlenítő rendszereik gyakran biztonságosabbak az őket használó személyzet számára, mint a vegyi rendszerek, így nincs szükség veszélyes és potenciálisan mérgező vegyszerek előállítására, tárolására és szállítására.

Az UV lámpákat széles körben használják. Felhasználhatók olyan folyamatokban, amelyek elősegítik a baktériumok, penészgombák, spórák és vírusok DNS-ének megzavarását.

Az UV-fertőtlenítő oldatok inaktiválják azokat a kórokozókat, amelyek ellenállóak a klórral és más vegyi anyagokkal, például a cryptosporidiummal szemben.